A ?kutya az ember legjobb barátja? nemcsak közmondás, hanem tudományosan is alátámasztott állítás. Az ember és a kutya kapcsolata több tízezer évre nyúlik vissza: a farkas volt az első háziasított állat, amelyet feltehetően vadászati és védelmi célokra fogtak be. Bár a pontos eredet és az ős pontos fajtája vitatott, az biztos, hogy őseink a legbarátságosabb és legkönnyebben tanítható egyedeket választották ki, ami gyors és jelentős változásokat indított el.
A kapcsolat mára szinte szimbiotikussá vált, amit az is erősít, hogy mindkét faj rendkívül társas. Kutatások szerint a kutyák hiperszociális viselkedéséért ugyanaz a gén felel, amely embereknél a Williams?Beuren-szindrómával hozható összefüggésbe. A genetika mellett a környezet is fontos: ELTE-s vizsgálatok kimutatták, hogy a gazdák jelentősen befolyásolhatják a kutyák nyugodtságát, taníthatóságát, társasságát és bátorságát.
A kutyák az emberi kommunikációra is érzékenyek. Egy másik hazai kutatás szerint agyuk jutalmazásért felelős területei aktiválódnak, amikor dicsérő szavakat hallanak, vagyis nemcsak a hangszínt, hanem részben a szavak jelentését is értik. A szemkontaktus szintén fontos kapocs: ilyenkor mind az emberben, mind a kutyában oxitocin szabadul fel, ami erősíti az érzelmi kötődést. Az ebek emellett képesek felismerni az emberi érzelmeket, és hosszú távú memóriájuknak köszönhetően emlékeznek azokra, akikhez pozitív élmények kötik őket.
forrás: 24.hu
