Az emberiség évezredeken keresztül számtalan magyarázatot alkotott arra, miért kék az égbolt. A jelenség valódi megértéséhez azonban a modern fizika kialakulására volt szükség.
A Nap fénye első pillantásra fehérnek tűnik, valójában azonban a szivárvány összes színét tartalmazza ? erre a NASA blogja is rámutat. Egy prizma segítségével ez könnyen megfigyelhető. Az egyes színek különböző hullámhosszal rendelkeznek: a vörös fény hullámai hosszabbak, míg a kékek jóval rövidebbek.
A fény addig egyenes vonalban halad, amíg nem lép kölcsönhatásba valamely anyaggal. Egy tükörről visszaverődik, vízen áthaladva megtörik, az atmoszférában található gázmolekulák és részecskék hatására pedig szétszóródik. Ez az utóbbi folyamat az oka annak, hogy az ég kék színűnek látszik.
Amikor a napfény eléri a Föld légkörét, a levegőben található apró részecskék és gázok minden irányba szétszórják. A szóródás mértéke attól függ, mekkora a részecskék mérete a fény hullámhosszához képest. Mivel a kék fény rövidebb hullámhosszú, sokkal hatékonyabban szóródik az apró molekulákon, mint a hosszabb hullámú színek.
Elméletileg az ibolya fény szóródna a legerősebben, ezt azonban a légkör felső rétegei nagyrészt elnyelik. Emellett az emberi szem érzékenyebb a kék fényre, mint az ibolyára, ami tovább erősíti az ég kékes árnyalatát.
A horizont közelében az ég gyakran világosabbnak tűnik. Ennek az az oka, hogy az onnan érkező fény vastagabb légrétegen halad keresztül, mint a fejünk fölül érkező sugarak. A felszín is hozzájárul a fény szórásához, ami halványabb, világosabb színeket eredményez a távolban.
A légkör fényszóró hatása nem kizárólag a kék színért felelős. Alacsony napállás esetén ? napkeltekor és napnyugtakor ? a fény hosszabb utat tesz meg a légkörben, így a rövidebb hullámhosszú színek nagyobb arányban szóródnak ki. Ennek következtében az ég ilyenkor vöröses, narancsos árnyalatokban pompázik.
forrás: 24.hu
