Az ókori római birodalom Traianus alatt érte el legnagyobb, kiterjedésű 5,4 millió négyzetkilométeres területét, amely a Föld területének hét százalékát tette ki. Bár a rómaiak megtehették volna, mégsem foglalták el a Britannia provincia közelében lévő Ír-szigetet ? vajon miért nem?
Bár a jelenleg ír főváros, Dublin környékén találtak elszórtan római kori leleteket, s néhányan feltételezik, hogy egy kisebb expedíciós csapat elhajózott az Ír-szigetre, nincsen meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a rómaiak valaha is komolyabb szándékkal érkeztek volna a szigetre.
S vajon miért is tették volna? Az időjárás elég mostoha, hideg és esős volt, a fű ugyan dúsan nőtt, de a korabeli beszámolók szerint a marhák felfújódtak tőle. A helyieknek sem volt túl jó hírük: falánkak, vérfertőzők és kannibálok voltak. (Az elképzelés, hogy az ír fű felfúvódást okoz, vélhetően a lucernát és lóherét legelő marhák esetében gyakran előforduló puffadásról szóló beszámolók félreértésén alapul. A szóbeszéd és az arra való hajlam, hogy a távoli népekről mindig a legrosszabbat feltételezzék, adja meg azt a vádat, hogy az írek született kannibálok.)
Mindennek ellenére a római birodalom közelsége hatással volt az ír történelemre: a Britanniával és Hispániával zajló kereskedelemnek köszönhetően római pénzérmék és áruk kerültek a szigetre, a latin nyelv inspirálta az ír ogham írás létrejöttét, és természetesen a kereszténység is hamar megjelent a területen.
forrás: agytoro.hu
