Sokan tudják, hogy az ásítás ?ragadós?: ha valaki a közelünkben ásít, nagy eséllyel mi is kedvet kapunk hozzá. Ez a jelenség nemcsak az embereknél figyelhető meg, hanem számos társas állatnál is. A kutatók régóta vizsgálják ezt a különös viselkedést, és egy friss tanulmányban Andrew Gallup, a New York-i Állami Egyetem Politechnikai Intézetének biológusa új magyarázattal szolgál ? számolt be róla a ScienceAlert.
Gallup szerint a fertőző ásítás segíthet összehangolni a csoport viselkedését, valamint növelheti a közös éberséget.
Az ásítás funkciója nem teljesen tisztázott, ellentétben más légzéshez kapcsolódó reflexekkel, például a csuklással. Korábban egyes szakemberek úgy gondolták, hogy az ásítás az oxigénbevitel fokozását szolgálja, ám ma már inkább az a vélekedés, hogy a vér hőmérsékletének szabályozásában, így az agy hűtésében játszik szerepet.
Ez a reflex sokféle élőlénynél megjelenik az emberektől kezdve az egereken át egészen a flamingókig, ami arra utal, hogy már egy közös ősnél kialakulhatott. Felmerül azonban a kérdés: miért válik ragályossá, és hogyan terjedhet akár különböző fajok között is?
Gallup elképzelése szerint a jelenség az egyedek éberségét fokozza. Az ásítás gyakran akkor jelentkezik, amikor valaki egyik aktivitási állapotból a másikba vált, például ébredéskor. Emellett segíthet fenntartani a figyelmet kevésbé inger gazdag környezetben is. A kutató úgy véli, ez különösen hasznos lehet csoportban, amikor egyes egyedeknél az éberség csökkenésének jelei mutatkoznak.
Ezt az elméletet kísérletekkel is alátámasztotta. A vizsgálat során a résztvevőknek különböző képeket mutattak: fenyegető (például kígyó) és ártalmatlan (például béka) ingereket. Miután ásító emberekről készült videókat néztek, a résztvevők gyorsabban ismerték fel a veszélyt jelentő kígyókat.
forrás: 24.hu
