A középkori térképek nem pusztán tájékozódásra szolgáltak ? sokkal inkább a világról alkotott hitet, félelmeket és az elképzeléseket tükrözték. Az úgynevezett mappa mundi térképeken a biztosan ismert területek viszonylag pontosan jelentek meg, ám ahogy a világ pereme felé haladtunk, a földrajz egyre inkább átadta helyét a fantáziának. A feltáratlan vidékeket gyakran különös lényekkel, tengeri szörnyekkel és mitikus alakokkal népesítették be.
Ezek a rajzok nem puszta díszítések voltak. A térkép készítői így jelezték: innentől véget ér az emberi tudás, és ismeretlen, veszélyes világ kezdődik. A tengereken óriáskígyók, többfejű halak és hatalmas bálnák várták a hajósokat, a szárazföld belsejében pedig emberfejű kutyák, egyszemű óriások vagy fej nélküli, mellkasukon arccal rendelkező lények tűntek fel.
A híres latin figyelmeztetés ? ?Hic sunt dracones?, vagyis ?Itt sárkányok élnek? ? jól összefoglalja ezt a szemléletet. A térkép egyszerre volt útmutató és intő jel: továbbmenni lehet, de az ismeretlen komoly kockázatot rejt. A középkori ember számára a világ nem volt teljesen felfedezhető és megszelídíthető, ezért a térképeken megjelenő szörnyek a tudatlanság, a félelem és a tisztelet szimbólumai voltak.
Érdekesség, hogy ezek a lények még a nagy földrajzi felfedezések korában is feltűntek térképeken. Csak akkor tűntek el végleg, amikor a világ peremei már nem a képzeletben, hanem a valóságban is feltérképezhetővé váltak.
forrás: agytoro.hu
