Az őszi égen sokszor láthatjuk, ahogy a vonuló madarak szabályos V alakzatban repülnek. Ezt pedig jó okkal teszik.
Egy kutatás során a kutatók apró, nagy pontosságú szenzorokat erősítettek a madarak hátára, amelyek GPS segítségével a helyzetüket (30 centiméteres pontossággal), gyorsulásmérővel pedig a szárnycsapások ütemét rögzítették. A kapott adatok pedig azt mutatták, amit az aerodinamikai becslések jósoltak:
a madarak nem véletlenszerűen rendezdőnek V alakzatba, hanem tudatosan keresték a mérnöki pontossággal kimért optimális pozíciót és hangolták össze a szárnycsapásaikat.
Ha egy madár kissé oldalra és hátrébb helyezkedik, akkor kihasználhatja az előtte repülő társ szárnycsapásai által keltett felfelé áramló örvényt, ami könnyebbé teszi számára a repülést. Ha viszont közvetlenül a másik mögé kerül, akkor fordítva időzíti a szárnycsapásokat, hogy elkerülje a lefelé húzó légáramlatot. Ez elképesztő koordinációt és érzékelést igényel, olyasmit, amit korábban a kutatók szinte elképzelhetetlennek tartottak.
A jelenség főként a hosszú szárnyú madarakra, például a gólyákra, pelikánokra és vadludakra igaz. A kisebb madaraknál a légörvények már túl zavarosak ahhoz, hogy ilyen pontosan kihasználják őket.
A V alakzat lényege tehát az energiatakarékosság ? a madarak így 20-30%-kal kevesebb energiát használnak, ami fontos szempont, hiszen több ezer kilométeres távot tesznek meg a vándorutak során.
Egyébként a vadászrepülőgépek osztagai is azért repülnek V alakzatban, hogy üzemanyagot spóroljanak, vagyis nem véletlen, hogy a szakértők gyakran hasonlítják ezeket a madarakat apró, mozgószárnyú repülőgépekhez.
forrás: player.hu
