Nincs ember, aki csípős ételt fogyasztva még ne tapasztalta volna meg teste valamelyik jellegzetes reakcióját, így a könnyezést vagy az izzadást. Testünk így próbálja ugyanis kiüríteni a számunkra potenciálisan veszélyes anyagokat. Adódik a kérdés ebl, vajon miért élvezik egyesek mégis a csípős ételeket?
A kérdés megértéséhez először azt a vegyületet kell megvizsgálnunk, amely a számos csípős ételben megtalálható paprikafélék egyik jellegzetes anyaga, ez az úgynevezett kapszaicin. Ez az aktív vegyület célzottan az emlősöknél okoz irritációt, így akadályozva meg magvak elfogyasztását, illetve elpusztítását.
A kapszaicin a fájdalomérzékelő receptorok közé tartozó TRPV1-hez kötődik, ezen receptorok feladata a potenciálisan káros hatások jelzése. A vegyület a hiedelemmel ellentétben nem az ízlelőbimbókon, hanem közvetlenül a nyelv, a torok és a bőr receptorain keresztül hat az idegrendszerre.
Miután testünk észlelte a csípős étel bevitelét, aktiválja az idegrendszer egyes részeit, amelyek tudatos kontroll nélkül szabályozzák a különböző testi funkciókat ? ennek hatására izzadunk, könnyezünk és folyik az orrunk. A receptorok viszont idővel egyre érzéketlenebbek lesznek, így amennyiben rendszeresen fogyasztunk csípős fogásokat, egy idő után a közepes erősségűekkel szemben gyakorlatilag immunissá válunk.
Ezt Liam Browne, az University College London docense, a fájdalom idegtudományára specializálódott kutató is megerősítette. Véleménye szerint a fájdalmas cselekvés többszöri megismétlését követően az agyunk megtanulja, hogy a testük által adott reakciók biztonságosak és kontrollálhatóak. Ezáltal később az élmény irányíthatóvá válik, végül pedig élvezetessé.
forrás: 24.hu
