Ha egy asztronauta a Nemzetközi Űrállomásról a Földre néz, két szín azonnal feltűnik: az óceánok kékje és a szárazföld nagy részét borító növényzet zöldje. A növények jellegzetes színét elsősorban egy klorofill nevű anyag adja.
A klorofill egy fotoreceptor, amely elnyeli a napfény energiáját, és lehetővé teszi a fotoszintézist. Ennek során a növények vízből, szén-dioxidból és a nap energiájából cukrot és oxigént állítanak elő, így jutnak tápanyaghoz.
A látható fény többféle hullámhosszból áll, amelyeket a szemünk különböző színeknek érzékel. A levelekben található klorofill a kék és a vörös tartományba eső fényt nyeli el, míg a zöld hullámhosszt visszaveri. Emiatt látjuk a növényeket zöldnek. Bár más zöld pigmentek is jelen lehetnek a növényekben, a klorofill a legfontosabb.
A levelekben azonban nem mindig egyenletes mennyiségben található meg ez az anyag. Ha egy levélen sárgás vagy fehéres foltok jelennek meg, az gyakran annak a jele, hogy ott kevesebb klorofill található.
Ősszel a lombhullató fák leállítják a klorofill termelését, a pigment lebomlik, és a levelek fényelnyelő tulajdonságai megváltoznak. Ennek hatására a zöld szín eltűnik, és előtérbe kerülnek a sárgás, vöröses vagy barnás árnyalatok.
Egyes kutatók szerint a Föld korai időszakában a zöld nem volt ennyire domináns szín. Akkoriban sok olyan mikroorganizmus, úgynevezett archea élt, amelyek egy retinol nevű molekulával termeltek energiát. Ez az anyag a zöld fényt nyelte el, és a vörös-kék tartományt verte vissza, ezért ezek az élőlények inkább lilás árnyalatúnak tűnhettek. Később azonban a klorofillt használó élőlények váltak meghatározóvá, mivel ez a rendszer hatékonyabban hasznosította a napfényt, és kevésbé károsodott az erős sugárzástól.
Ma is léteznek olyan növények, amelyek inkább lilás színűek. Ezekben is megtalálható a klorofill, ám leveleikben más pigmentek is jelen vannak, amelyek módosítják a végső színt.
forrás: 24.hu
