A ?lóvá tesz? kifejezést a mai magyar nyelvben is használjuk, jelentése: rászed, becsap valakit, illetve tréfát űz vele.
A szólás eredete a boszorkányokhoz fűződő régi hiedelmekre vezethető vissza. A néphit szerint a boszorkányok nem csupán seprűn vagy piszkafán tudtak repülni, hanem természetfeletti erejükkel kiválasztott áldozatukat lóvá változtatták, és azon nyargaltak el éjszakai mulatságaikra. Az elvarázsolt személy teljes mértékben kiszolgáltatottá vált: a boszorkány kedve szerint bánhatott vele, akár meg is kínozhatta. Egy 1737-es boszorkányperben Komáromy Andor tanúvallomása is ezt tükrözi: elmondása szerint Kovács Istvánné éjjel-nappal rájárt áldozatára, ráfeküdt, ?mint a lóra, úgy ült reá s úgy kínozta?.
A lóvá tételt egyfajta kínzásnak tartották, amelynek következtében az áldozat megbetegedhetett, sőt akár meg is halhatott. Amikor azonban a boszorkányhit fokozatosan eltűnt, a kifejezés eredeti, ?megkínoz? jelentése elhalványult. A szólás előbb átvitt értelemben, a ?packázik vele? jelentésben terjedt el, majd kialakult a ma is ismert értelme: ?becsap, rászed?.
A kifejezéshez kapcsolódik Jókai Mór egyik ismert, szellemes megjegyzése is: ?Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.?
forrás: agytoro.hu
