Nehéz elhinni, de elég régen, még a XVIII. század második felében került sor Magyarországon a lottéria, azaz a mai lottójáték ősének bevezetésére.
Mária Terézia 1762. március 26-án kiadott pátense engedélyezte a szerencsejátékot, ráadásul ? okos asszony lévén ? azonnal állami monopóliummá tette. Az első ünnepélyes húzásra 1763-ban került sor, bár rendszeressé csak 1770. szeptember másodikától vált a játék megrendezése.
A húzások helyszíne évekig a tabáni Hét Választófejedelem fogadó volt, a mai Döbrentei utcában, s időnként a mai Batthyányi téri Fehér Kereszt fogadó. S miért éppen fogadókban került sor a sorsolásra? Akkoriban mindkét intézmény mellett forgalmas gyorskocsi állomás volt, s mivel a gyorskocsik vitték szét leggyorsabban a híreket, az izguló lottózók így értesülhettek minél előbb a nyerőszámokról.
A pénzbetéteket ? amelyek csekély értéke sokakat csábított játékra ? a lottógyűjtödéken kívül elfogadták a gyűjtésre felhatalmazást kapó trafikosok és kocsmárosok is. A gyűjtöde betéti jegyet adott a játékosoknak, ez volt az igazolószelvény később a ?reskontó?.
A lottériából hatalmas jövedelem keletkezett az állam számára, így amikor II. Lipót 1792-ben meg akarta szüntetni, a magyar udvari kancellária ellenállásán elhasalt a terve. Később csak az 1848-as kormány függesztette fel átmenetileg a lottóhúzásokat, valamint 1897 és 1957 között szünetelt hatvan évig.
Miért 90 számból húznak ötöt?
A lottójáték Genovából származik, ahol a városi szenátus tagjait sorsolással választották ki. Kilencven jelölt közül minden évben sorshúzással döntötték el, hogy ki lesz az öt új tanácstag. Hamarosan az új szenátorok személyére már fogadásokat is kötöttek, aztán a neveket számokkal helyettesítették, s már csak azt kellett eltalálni, hogy mondjuk a 4-es vagy a 18-as sorszámú jelöltből lesz-e tanácsos.
forrás: agytoro.hu
