Manapság elég furán néznénk azokra, akik hangosan, szónokolva olvasnának egy könyvet.
Meglepő lehet, de a néma olvasás csak a XVI?XVII. században terjedt el ? maga az olvasás addig gyakorlatilag a felolvasást jelentette. Az átlagember számára a könyvekben való néma elmélyülést a könyvnyomtatás elterjedése tette lehetővé, ugyanis nemcsak az ókorban, de még a középkorban is megdöbbenést keltett, ha valaki némán, magába burkolózva olvasott.
Fennmaradt források szerint ugyanakkor az ókorban is voltak híres személyiségek, akik nem hangosan mélyedtek el az olvasott szövegben: Démoszthenész, Nagy Sándor és Julius Caesar sem hangosan olvasott ? ahogy az akkoriban szokásos volt. Arisztophanész Lovagok című komédiájából tudjuk, hogy Démoszthenész egy jósda által küldött írótáblát olvasva elképed annak tartalmán. Plutarkhosz Nagy Sándorról írta, hogy a hadvezér némán olvasta el az anyjától kapott levelet ? amin csodálkoztak is a katonái. Julius Caesar is némán olvasott el egy neki küldött szerelmes levelet. Kicsit később maga Szent Ágoston is elámult azon, hogy példaképe, Szent Ambrus milánói püspök magában, némán olvas.
2010 óta létezik a hangos olvasás világnapja, amelyet február első szerdáján tartanak szerte a földkerekségen.
forrás: agytoro.hu
