A magyar népmesék ismert alakja Árgyélus királyfi, aki apja aranyalmafáját őrzi, mert minden éjjel tündérek lopják róla az almákat. Az ifjú megvédi a termést, sőt, aranyhajú Tündérszép Ilonát rajtakapja, akivel szerelembe esnek egymással, hogy számos kaland után egymásé lehessenek.
A középkori eredetű motívum a bizánci, a görög, a török és délszláv hagyományban is fellelhető, és néhány változatban megjelenik a régi magyar költészetben is ? ahol a főhőst Árgírusnak hívják. (Egyik legismertebb feldolgozása Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színjátéka.)
Az árgyélus szó több jelentést is hordoz: ördöngös, tündéri, bolyongó, vándorló. A korábbi időkben egy bizonyos káromkodás, bosszankodás (vagy éppen csodálkozás) esetén eufémisztikusan (enyhítő jelleggel) használták ?Az árgyélusát!? kifejezést ?Az arkangyalát!? helyett.
forrás: agytoro.hu
