A reformkor nyelvújítói számos külföldi eredetű szónak igyekeztek magyar megfelelőt találni. A XVIII?XIX. században sok német és francia gyökerű kifejezés honosodott meg Magyarországon, például a klakőr is.
A nyelvújítók is megtalálták eme francia eredetű szó magyar megfelelőjét, a tapsoncot. Maga a kifejezés azokat a fizetett színházi alkalmazottakat jelölte, akik azért kaptak némi fizetséget, hogy egy-egy előadás alatt tapssal és ujjongással ?keltsék fel? a közönség lankadó figyelmét. Így tehát a tapsoncok (klakőrök) bértapsolók, a tetszésnyilvánítást irányító fizetett alkalmazottak voltak.
Az ?nc képző mesterségesen megalkotott képző, a gyakran előforduló szóvég nyelvi tudat általi elvonásával jött létre. Így keletkezett a labanc és a virgonc mintájára a mai napig használatos szavaink közül például a kegyenc, az újonc és a védenc kifejezés is.
forrás: agytoro.hu
