A kánikulában időszerű ? bár a mai köznyelvben már nem használt ? szólás jelentése az, hogy dologidőben a nagy hőség miatt nem ízlik valakinek a munka, inkább pihenni megy az árnyékba. Eredetét illetően két magyarázat is létezik. A kifejezés Arany János Toldi című művében is olvasható: ?De felült Lackó a béresek nyakára, / Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.? A nehéz mezei munkák időszaka, mint például az aratás és a nagy nyári hőség ideje egybeesett László napjával (június 27.). Lackó tehát a László-napi tikkasztó kánikulát jelentette, amely akkora súllyal nehezedett az emberre, hogy képtelennek érezte magát a munkára, és csak arra vágyott, hogy a fák árnyékában hűsöljön. Ha ezt tette, akkor lacinak vagy lackónak nevezték, mert a népnyelvben az a szó ?lusta, dologkerülő, naplopó? embert jelentett. A népnyelvben használatosak voltak a nyakába tette Lackó a körtét, nyakába ül a lacikörte változatok is, amelyben a körte természetesen nem a gyümölcsöt jelenti, hanem azt az eredetileg körte alakú és sok helyen körtének nevezett súlyt, amelyet az ingaóra láncára, valamint a gyorsmérleg hosszabbik karjára szoktak akasztani. Átvitt értelemben tehát nyomasztó súlyt jelent. forrás: agytoro.hu
