Nagy Sándor évekkel ezelőtt elhatározta, hogy megpróbálja teljesíteni az El Caminót, már csak azért is, mert nem látott kiutat a problémáiból. Mindentől besokallt itthon, elmenekült, hogy tisztán lásson, ám a nyolcadik napon összetört.
A színész őszintén bevallotta, hogy az úgy érezte, nem érkeztek meg a megfelelő válaszok hozzá az indulásakor megfogalmazott kérdéseire, de a végén sok tanulságot le tudott vonni.
? Besokalltam mindentől, a munkától, a magánéletemben történt dolgoktól, és elmenekültem. Fogtam magam, az egyik barátomtól kölcsönkértem pénzt, és nulla felkészüléssel elindultam. Égő csipkebokrot és könnyező Mária-szobrot vártam, de egyik sem jött, helyette találkoztam saját magammal, a félelmeimmel, a hazugságaimmal, a gyávaságommal, a döntéseimmel. Tizenkét nap alatt végül 300 kilométert tettem meg, Burgosig jutottam el. Az áttörés pedig a nyolcadik napon történt, amikor rájöttem, hogy nem fog sikerülni, nem tudok az út végéig elgyalogolni ? idézte fel az évekkel ezelőtti kudarcot.
? Fizikálisan és lelkileg is nagyon összetörtem, így föladtam. Burgosig viszont el kellett még jutnom, hogy onnan hazarepülhessek. Alig tudtam menni, tele volt vízhólyaggal a talpam, a térdeim szétmentek, sajnáltam magam, de tudtam, hogy valahogy le kell majd totyognom napi 20-25 kilométert. Imádkoztam, hogy az égiek küldjenek nekem egy jelet, vagy valakit, aki megmondja, mit kell csinálnom ? emlékezett vissza a színművész élete nehéz pillanataira.
Sanyi imái meghallgattattak, ugyanis egy pappal találkozott.
? Elmondtam neki mindent. Ő pedig végighallgatott, és csak rám figyelt ? persze, közben beszélgettünk, nevetgéltünk Ź?, és az életem egyik legmeghatározóbb figurája volt. Amikor elváltunk, azzal bocsátott utamra, hogy mindig hallgassak a szívemre. Másnapra elmúlt az összes fájdalmam, feloldódott bennem sok minden, amit addig cipeltem ? mesélte a színész.
Az út során azt a következtetést vonta le, hogy hiába menekül, attól még ugyanúgy viszi magával a problémáit. Rájött arra, hogy a probléma gyökerét magában kell keresnie, mert a fájdalmat csak ideig-óráig lehet csillapítani, de a végső megoldásra magának kell rájönnie.
forrás: blikk.hu
