A harcosok jellemzően a fizikai különbségek miatt a férfiak voltak, de bizonyos kultúrák és harcstílusok megadták a nőknek is, hogy fegyvert vehessenek magukhoz. Japánban a szamurájok közt a nők is büszkén viselték kardjukat.
A szamuráj nem csak a kardforgatást jelentette, még a mai napig egy magas társadalmi rangot jelent Japánban. Igaz, az ehhez kapcsolható kasztrendszert 1868-ban eltörölték, az országukban továbbra is erősen él a származási státusz.
Kiváltságosak voltak azok, akik saját kardjukkal védték hazájukat, ehhez viszont hosszú évek, gyakorlás és eredmény kellett. Hiába a katonaság, az a rengeteg harcművészet, a szamurájok leszármazottai ugyanolyan kiváltságos helyzetben élhettek, mint elődeik. Ezek a harcosok a legmagasabb réteget alkották a társadalmi hierarchiában. Nekik megengedett volt a fegyverviselés, de az áthaladási elsőség privilégiuma is.
A történelemben többször megtörtént, hogy egy női leszármazott vitte tovább a család becsületét, hiszen ők is birtokolhatták a származási jogokat, sokan közülük pedig a karddal is jól bántak. Ők voltak az onna-bugeishák. A képzett harcosok nemtől függetlenül részt vehettek a csatákban, de méretük és fizikai korlátai miatt egy külön nekik készített kardot forgattak, ez volt a ko-naginata. A szamuráj kardok könnyebb, lóháton is egyszerűen használható éles fegyver.
forrás: agytoro.hu
