Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Első gyerekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, második gyermeke születése után pedig hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
Árpád-házi Szent Erzsébetet gyakran ábrázolják korsóval is, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, amely a halál feletti győzelem jelképe. A népi hiedelem szerint, ha Erzsébet megrázza a pendelyét, karácsonykor havazni fog, ugyanis Szent Erzsébet napja a tél erejét szabja.
A gazdák úgy tartották, ha ezen a napon esőzések köszöntenek be, akkor nem kell félniük a téli zimankótól, mert nagy hidegtől és fagyoktól mentes tél várható.
A földművesek számára szintén jelentőséggel bírt a nap: határidő volt, ekkorra kellett befejezniük az őszi búza vetését, illetve az állatokat is be kellett terelniük a legelőkről.
