Tavasszal és ősszel madarak milliói vándorolnak délről északra, vagy épp fordítva, hogy eljussanak megszokott költő- vagy telelőhelyükre. De vajon honnan tudják, hogy pontosan merre kell repülniük?
Nem is olyan rég még egy sor tévhit keringett arról, hogy hova tűnnek a madarak télen, például azt hitték, hogy más állattá változnak, vagy épp a Holdra mennek. Ma már tudjuk, hogy a madárvonulás legfőbb oka a táplálékhiány, emellett az időjárás változása is indulásra készteti őket. De hogy merre menjenek, abban négy tájékozódási módszer segíti őket.
A tudomány mai állása szerint az egyik legfontosabb a Nap és a csillagok állásának megfigyelése. Sok madárfaj éjszaka vonul, ilyenek a vadludak és a darvak is. A modern ember okozta fényszennyezés azonban ma már nagyon megnehezíti a dolgukat, és megzavarhatja őket.
De szerencsére más is van a tarsolyukban ahhoz, hogy eljuthassanak céljukhoz. Képesek érzékelni a Föld mágneses terét is, ennek alapján tudják megállapítani az égtájak irányát. Sokáig azt gondolták, hogy a koponyájukban vannak mágnesességet érzékelő receptorok, de kiderült, hogy a szemükben található mágneses kristályokkal összekapcsolt fehérjemolekulák érzékelik a Föld mágneses erővonalait.
A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a madarak nemcsak a színeket látják, mint ahogyan az emberek, hanem a mágneses teret is képi módon érzékelik.
A Föld északi és déli pólusának mágnesessége miatt észak és dél felé erősebben látják a mágneses teret, mint keleten és nyugaton.
Természetesen a genetikai örökség is segíti őket a tájékozódásban. Ha ez nem így lenne, akkor például a fiatal gólyák nem tudnák merre kell menniük első vonulásuk alkalmával, márpedig pontosan tudják. Végül az emlékezőtehetségük is komoly segítségükre van, képesek ugyanis pontosan megjegyezni és megismerni a táj nagyobb elemeit, azaz a hegyvonulatokat, folyókat, tengerpartokat. Természetesen a kisebb, részletesebb tájképet is felismerik, így találnak haza, amikor tavasszal visszatérnek, hogy újra fészket rakjanak.
forrás: turistamagazin.hu
