A régi görögök és rómaiak legnépszerűbb háziállata a kutya volt, a macska kevésbé. Utóbbiak képviselőire leginkább csak rágcsálók ellen bevethető vadászokként tekintettek, nem társként. A római császárkorig egerek ellen inkább vadászmenyétet vagy szelídített kígyót vetettek be.
Egy görög bölcselő libát tartott, az állat mindenhová követte; egy másik filozófus szívesen cseverészett fogolymadarával, akire háziállataként tekintett. A gazdag rómaiak pávát – a szépségéért, csalogányt és fekete rigót – a hangjukért, hollót és papagájt – a beszédképességükért tartottak.
Természetesen akadtak különlegesebb állatok is: viszonylag sokan birtokoltak óriáskígyót. Tiberius és Nagy Sándor édesanyja is nagy rajongójuk volt. Szintén kedvelt lakomatársaságot alkottak a berber makákók, amelyek viszont szívesen pusztítottak az asztalokon.
A legegzotikusabb és legpompázatosabb háziállatokat a római császárok tartották. Domitianus egyszer arra kényszerített egy szenátort, hogy küzdjön meg legvadabb oroszlánjával (a szenátor nyert?), Caracalla állandó kísérője Scimitar nevű oroszlánja volt.
A császárok másik kedvelt állata a medve volt. I. Valentinianus két emberevő nőstény medvét birtokolt (Aranypehely és Ártatlanság néven), akiket hálószobája mellett tartott egy ketrecben. A két vérmes állat étrendjét főként politikai foglyok alkották?
forrás: agytoro.hu
