Idén ötven éves Martin Scorsese ikonikus filmje a Taxisofőr, ami a vietnámi háború utáni Amerika traumáját, az elidegenedést és a magányt mutatja be. A történet középpontjában Travis Bickle, az egykori vietnámi veterán áll, aki krónikus álmatlansága miatt éjszakai taxisofőrként dolgozik New Yorkban. Nap mint nap szembesül a város bűnözőivel és a társadalmi peremre szorultakkal, miközben mentális állapota fokozatosan romlik.
Travis mély undort érez a város ?mocska? iránt, és végül önjelölt igazságosztóvá válik, aki saját kezébe veszi a törvényt, hogy ?megtisztítsa? a várost.
A film nyomasztó valóságot és sötét víziót kever, Robert De Niro kiemelkedő alakításával. A forgatókönyv ugyan nem mindig magyarázza Travis motivációit, és kérdéses, hogy az önbíráskodást felmagasztalni erkölcsileg helyes-e, mégis Scorsese mesterien mutatja a társadalom elfordulásának következményeit. A néző erkölcsi vákumba kerül, ahol a kiút az önbíráskodásnak tűnik.
A Taxisofőr tükröt tart: a társadalom közömbössége még a szörnyeteget is képes hőssé varázsolni. Travis Bickle lehet anarchista, gonosztevő vagy a körülmények áldozata ? a film ezt nem dönti el, és éppen ez teszi olyan félelmetessé.
forrás: blikk.hu
