1906-ban a régészek egy különleges, érintetlen sírra bukkantak: a bronzkori házaspár, Merit és Kha nyughelyére. A feltárás során egy olyan paróka is előkerült, amely 3400 év elteltével is csillogott az olajos bevonattól ? sokak szerint ez tekinthető a történelem egyik legkorábbi ?hajzseléjének?.
A sírt az olasz egyiptológus, Ernesto Schiaparelli tárta fel. A parókát egy akácfából készült ládikában találta meg, amelyen Merit neve szerepelt. A lelet az egyiptomi előkelőségek temetkezési helyének közelében került elő. A doboz nemcsak a parókát rejtette, hanem több személyes tárgyat is, például fésűt, borotvát és hajtűket. A sírból összesen mintegy 500 használati eszköz került elő, amelyek ma is megtekinthetők a torinói Museo Egizio gyűjteményében.
Schiaparellit különösen lenyűgözte, hogy a sötétbarna emberi hajból készült paróka szinte eredeti állapotában maradt fenn. A hajszálakat egy jól látható, olajos réteg borította, ami hozzájárult a frizura tartósságához. Feltételezések szerint Merit teljesen leborotvált vagy nagyon rövidre vágott hajon viselhette a fejdíszt. A hullámos tincsek valószínűleg úgy készültek, hogy nedvesen befonták a hajat, majd hagyták megszáradni ? hasonló módszert ma is sokan alkalmaznak.
A bronzkori Egyiptomban a paróka mind a nők, mind a férfiak körében divatos viseletnek számított. Gyakran virágokkal és különféle díszekkel ékesítették őket. A parókák azonban nem csupán esztétikai szerepet töltöttek be: praktikus okokból is hordták őket, mivel védelmet nyújtottak a tetvek és az erős napsugárzás ellen.
A kutatók több mint egy évszázadon át vizsgálták, milyen anyagok segíthettek megőrizni a frizura formáját. Egy 2016-os elemzés során a paróka mellett talált fésűn koleszterint mutattak ki, amely a fejbőr természetes alkotóeleme. Ez arra utal, hogy a tárgyat rendszeresen használták. A fésű fogai között növényi gyantát, méhviaszt és balzsam maradványait is azonosították. Ezek az összetevők alkothatták azt a korai hajformázó anyagot, amely afféle bronzkori hajzseléként szolgált, és segített a parókák tartós formázásában.
A bronzkori Egyiptomból számos paróka, póthaj és hajtincs maradt fenn, amelyek vizsgálata ma is újabb és újabb részleteket tár fel az ókori szépségápolási szokásokról.
forrás: divany.hu
