Nincs ember, aki ne ismerné azt a kellemetlen, akaratlan összerándulást, amit csuklásnak hívunk. A jelenség már magzati korban is megfigyelhető, sőt, még a macskákat, kutyákat, lovakat és patkányokat sem kíméli.
Csuklás (tudományos nevén singultus) akkor alakul ki, amikor a rekeszizom hirtelen összerándul. A jelenséget számos dolog kiválthatja, például a bolygóideg vagy a nyelvgaratideg ingerlése, a túl gyors táplálkozás, vagy éppen a köhögés is.
A tudósok nem tudják pontosan, hogy miért is csuklunk, de több elméletet is kidolgoztak a jelenség megmagyarázására.
2003-ban a Christian Straus vezette kutatócsapat felvetette, hogy a csuklás megértéséhez érdemes evolúciós magyarázatokat keresni. A kutatók arra jutottak, hogy a jelenség igen távoli őseinknél, a korai kétéltűeknél alakulhatott ki.
A tudósok az ebihalak légzését elemezve felismerték, hogy fejlődésük egy bizonyos szakaszán, amikor már tüdejük is van, de még kopoltyúval is rendelkeznek, csuklásra emlékeztető aktivitást mutatnak. Hasonlóan lélegezhettek a primitív kétéltűek is.
És hogy van-e ?gyógymód? a csuklásra? Nos, a népi gyógymódok többsége hatástalan, igaz, bizonyos technikáknak van tudományos alapja.
A légzés visszatartása például segíthet. A légzéskorlátozás miatt nő a vér széndioxidszintje, ami megemeli a vérsavasságot. Emiatt megváltozik a tüdő savbázis egyensúlya, melynek eredményeként gyengül az idegek működése, így a rekeszizmok is megnyugodhatnak.
Meglepő lehet, de a csuklásra kifejlesztettek orvosi kezeléseket is. Előfordul ugyanis, hogy a jelenség hosszú időn át, akár hónapok elteltével sem akar múlni. Ilyen esetekben a szakértők nyugtatókkal, hányás- és görcsoldókkal, a nyelv-garat ideg ingerlésével, szélsőségesebb esetben pedig műtéttel igyekeznek kezelni a szűnni nem akaró csuklást.
forrás: 24.hu
