Általánosan elfogadott, hogy nincs két egyforma hópehely. A köznyelvben hópihének nevezett jégkristályok formája és mintázata rendkívül változatos, ám szinte mindegyikben megjelenik a hatszögű szimmetria, amit először Johannes Kepler figyelt meg.
A hópehely kialakulása a levegőben lévő vízpárával kezdődik. A felszínről elpárolgott vízgőz a hideg légrétegekbe jutva kicsapódik, és mikroszkopikus porszemcse vagy pollen segítségével jégkristály képződik. A kristály további vízpárát fagyaszt a felszínére, ami a hópehely ágait hozza létre. Mivel minden hópehely más-más úton halad át a légkörön, apró hőmérséklet-, páratartalom- és légáramlás-különbségek sajátos formákat alakítanak ki. Egy tipikus hópehely kialakulása 30?45 percig tart, és több trillió molekulából épül fel.
A hőmérséklet és páratartalom a kristályok alakját is meghatározza: a vékony, lapos mintázatok -2 °C és -15 °C között, a hosszúkás formák -5 °C és -30 °C között jellemzőek. Gyakoriak a hatágú dendritek, az üreges oszlopok és a jégtűk, de ritkán háromszög-szimmetriájú kristályok is előfordulhatnak. A különböző légköri körülmények miatt a hópelyhek általában nem tökéletesen szimmetrikusak, és szinte biztosan nincs két teljesen egyforma példány.
Az amerikai Wilson Alwyn Bentley 1885-től kezdve több ezer hókristályt fényképezett mikroszkóppal, így váltak ismertté a hópelyhek lenyűgöző formái. Azóta is készülnek csodálatos felvételek, amelyek a természet változatosságát és tökéletességét hirdetik.
forrás: turistamagazin.hu
