A modern egyiptológia egyik ?csendes válságára? kínál megoldást a Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatása. Carlo Rindi Nuzzolo régész 3D-szkennelés és geometriai alakelemzés segítségével bizonyította, hogy a múzeumokban őrzött, ismeretlen eredetű műtárgyak digitálisan összekapcsolhatók az ásatásokon talált töredékekkel.
A Heritage Science folyóiratban publikált tanulmány szerint egy múzeumi aranymaszk és egy feltárt töredék felülete között kevesebb mint 1 milliméteres eltérést mértek. Mivel az ókori egyiptomi temetkezési maszkokat öntőformákkal, sorozatban készítették, ez az egyezés azt bizonyítja, hogy a két darab ugyanabból a formából, feltehetően ugyanabban a műhelyben készült. Így a korábban ?árva? műtárgy visszakaphatja elveszett történelmi és földrajzi kontextusát.
A kutatás nem mesterséges intelligenciára, hanem precíziós méréstanra épült. A roncsolásmentes 3D-szkennelés során nagy felbontású digitális modellek készültek, amelyeket úgynevezett eltéréstérképezéssel hasonlítottak össze: a rendszer több ezer ponton mérte meg a felszínek közötti különbségeket.
A módszer különösen jelentős, mert a világ nagy múzeumaiban számos, a 19?20. században vásárolt vagy dokumentáció nélkül elszállított műkincs található, amelyek esztétikailag értékesek, de eredetük ismeretlen. Eközben a régészek gyakran találnak pontosan dokumentált, ám töredékes leleteket. A digitális összehasonlítás hidat teremt e két világ között.
A technológia további előnye, hogy a törékeny tárgyakat nem kell mozgatni: a digitális modellek a világ bármely pontjáról összevethetők. Ez új értelmet ad Flinders Petrie gondolatának is, miszerint egy műtárgy igazi értéke nem pusztán a szépségében, hanem az általa hordozott információban rejlik.
A 3D-szkennelés így nem csupán technológiai újítás, hanem eszköz arra, hogy a múlt szétszóródott darabjai ismét történetté álljanak össze.
forrás: mult-kor.hu
