Az ?idő pénz? kifejezést ma már szinte közhelyként használjuk, mégis kevesen tudják, honnan ered valójában ez a gondolat.
A szállóigévé vált mondat legismertebb formáját az amerikai nyomdász, feltaláló és államférfi, Benjamin Franklin rögzítette. 1748-ban írt művében, az Advice to a Young Tradesman (Tanácsok ifjú üzletembereknek) című írásában fogalmazta meg azt az elvet, amely szerint az idő gazdasági értékkel bír.
A gondolat azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Már az ókori görög filozófus, Theophrasztosz ? Arisztotelész tanítványa és barátja ? is utalt arra, hogy az idő drága ?költség?, vagyis olyan erőforrás, amelynek komoly ára van.
Később, a 16?17. század fordulóján Francis Bacon angol filozófus is hasonló gondolatot fogalmazott meg Of Dispatch (A gyors ügyintézésről, 1597) című esszéjében. Úgy vélte, hogy az ügyintézés mércéje az idő, ahogyan az árué a pénz, és egy elhúzódó ügy mindig többe kerül, ha hiányzik a kellő igyekezet.
Mindez jól mutatja, hogy az ?idő pénz? elve nem csupán modern gazdasági szemlélet, hanem évszázadokon átívelő felismerés az idő értékéről.
forrás: agytoro.hu
