A női ciklus mindig is többet jelentett a biológiánál: az ősi kultúrákban szent erőnek, a középkorban sokszor tabunak vagy bűnnek tekintették. Például a cseroki indiánoknál a menstruációs vér a női erő forrása volt, az ókori egyiptomiaknál rituálékban és gyógyításban használták. Az ókori Görögországban és Rómában a havi vérzést tisztelettel kezelték: Hippokratész szerint a test öntisztító folyamata, Plinius pedig gyógyító erejűnek tartotta. A bibliai időkben viszont a menstruáló nőt ideiglenesen tisztátalannak tekintették, és a középkorban vallási és népi hiedelmek miatt kirekesztették, vagy balszerencsével társították. A felvilágosodás és a modern higiéniai eszközök megjelenése után a menstruációról nyíltabban lehetett beszélni. A 21. századra ez természetes, vállalható része lett a női életnek, támogatja a testi-lelki egészséget, és hozzájárul egy elfogadóbb társadalomhoz.
