A késő tél és a kora tavasz a szarvasfélék életében az agancshullás időszaka. A gímszarvas bikái általában február és március között válnak meg fejdíszüktől, amit hormonális változások idéznek elő. A folyamat során az agancs és az agancstő közötti csontszövet felszívódik, így a több kilogrammos agancs végül magától leválik. A szakemberek szerint az idősebb, erősebb bikák általában korábban hullatják el agancsukat, a fiatalabb példányoknál ez akár később is megtörténhet. Az őz bakjai már ősszel elhullatják agancsukat, a dámszarvas bikái pedig többnyire tavasszal, április-május körül. A lehullott agancsokat azonban tilos hazavinni. Ezek a terület vadgazdálkodójának tulajdonát képezik, így engedély nélküli elvitelük lopásnak minősülhet. A szakemberek arra is figyelmeztetnek: a tél végére legyengült vadállományt könnyen veszélybe sodorhatja a zavarás, ezért kirándulás közben érdemes távolról figyelni az állatokat, és békén hagyni a természetet.
