Az ideális szépség eszménye természetesen koronként változott. Az ókori görögöknél fennálló patriarchális társadalomban az erkölcsi tisztaságot és odaadó hűséget képviselő nő, anya és feleség számított ideálnak ? lásd Penelopét, aki hosszú éveken át várta haza bolyongó férjét, Odüsszeuszt.
Az erkölcsi tisztaságot jelképezte a fehér arcbőr, ezért törekedtek az alapvetően sötétebb arcbőrrel rendelkező görög hölgyek a minél világosabb arcszín elérésére, amit különböző gyümölcspépekkel, savakkal, pakolással igyekeztek megvalósítani. A több ókori birodalom ideáljával ellentétben a görögöknél a festetlen, smink nélküli arc számított szépnek és előkelőnek. A festetlen fehér arcot a középen összeérő fekete szemöldök emelte ki és tette szebbé. Ha netán nem ért volna össze, akkor állati szőrszálakkal pótolták: az összenőtt szemöldök nemcsak a szépséget szimbolizálta, hanem az intelligenciát és a műveltséget is.
A görög nőideál tehát a széles csípőjű, izmos testű, fehér bőrű és festetlen arcú hölgy volt, aki szépségét sáfránnyal befestett, kontyban viselt vagy szalagokkal átfogott vörös (vörösesszőke) hajával is hangsúlyozta.
forrás: agytoro.hu
