A perui partvidék egykori lakói nemcsak gazdaságot, hanem kultúrát is építettek a guanóra, azaz a madárürülékre. Egy új tanulmány megerősíti, hogy a környező szigetekről gyűjtött guanó jelentősen hozzájárult a Chincha-völgy közösségeinek virágzásához. A kutatók sírokban talált kukoricamagok elemzése során magas nitrogéntartalmat és guanóra jellemző izotóparányokat találtak, bizonyítva, hogy a madárürüléket tudatosan műtrágyaként használták.
A Humboldt-áramlat gazdag tápanyagai sok madárfaj számára kedvezőek, a sziklás szigeteken fészkelő madarak pedig évezredek óta termelik a nitrogénben gazdag guanót. A partvidék száraz klímája miatt a mezőgazdaság az Andokból lefolyó vizekre, valamint a guanóra és más trágyaformákra támaszkodott a termékeny talaj biztosításához.
A guanó gyűjtése és használata a chinchák kultúrájának központi eleme lett: tutajokon szállították a szigetekről a partvidékre, és a madarak, halak és csírázó kukoricák megjelenése a művészetükben is tükrözte ezt a kapcsolatot. A guanó legalább 800 éve része a mezőgazdasági gyakorlatnak, és a chinchák tömegiparrá fejlesztették: nemcsak helyben használták, hanem exportálták is.
Az inkák felismerve a guanó jelentőségét, kereskedelmi megállapodások révén együttműködtek a chinchákkal, miközben a part menti szigetek védelmét is szabályozták, ezzel először rögzítve a madarak szaporodási idejére vonatkozó korlátozásokat. A guanó szerepe nemcsak gazdasági, hanem kulturális és diplomáciai jelentőségű volt, és a chinchák mesterszintű ökoszisztéma-ismeretét is tükrözte.
forrás: ng.24.hu
