Az emberiség ősidők óta vonzódik a rejtélyekhez, olyan megmagyarázhatatlan anomáliákhoz, amit nem értünk, vagy még nem érthetünk. Amiket ma már csillagoknak nevezünk, azokban elődeink ámulatba ejtő fénypontokat láttak, misztikummal töltötték meg a mögöttük húzódó kérdőjeleket, és évezredek kellettek hozzá, hogy beható ismereteink által tényként kezeljük, nem a Föld a világmindenség központja. A kíváncsiság felébreszti a vágyat az ismeretlen megoldására, de előfordulnak olyan esetek, amikor minden törekvésünk ellenére képtelenek vagyunk megfejtést találni a titokra.
De amíg olyan történetek lógnak a levegőben, mint a Voynich-kézirat története, megnyugodhatunk, ugyanis a mai napig nem tudunk kézzelfogható magyarázattal szolgálni rá.
Napjainkban is lázban tartja a kutatókat a Voynich-kézirat, ami olyan nyelven íródott, amit képtelenség megfejteni, és ami az egészben a legfurcsább, hogy a grafológusok és még a mesterséges intelligencia szerint is értelmes szöveg húzódhat meg a sorok mögött. A kézirat korábbi tulajdonosáról kapta a nevét, de alkotója ismeretlen, azt viszont radiokarbonos vizsgálattal megállapították, hogy a pergamen legalább hatszáz éves, lapjain pedig különböző kozmológiai és csillagászati feljegyzések, valamint gyógynövények ábrái láthatóak. Néhány képen megfigyelhetőek baktériumok és galaxisok ábrái is, ami teljességgel szembemegy a kézirat korával, ugyanis ezeket bizonyosan ismerhették 600 évvel ezelőtt. A kutatók szerint az írásjelek sokkal inkább rejthetnek egy éneket vagy dallamokkal átszőtt kántálást, mint valódi nyelvezetet, viszont minden törekvés ellenére a mai napig homály fedi, mit is írhattak a lapokra.
forrás: instylemen.hu
