A méter fogalma mindennapi és egyszerűnek tűnik, mégis egy hosszú tudományos fejlődés eredménye. Bár ma úgy tanuljuk, hogy 100 centiméter, vagy a kilométer ezredrésze, a pontos meghatározása sokkal összetettebb.
Kezdetben a métert a Föld méreteihez kötötték: úgy határozták meg, hogy a kezdő délkör teljes hosszának negyvenmilliomod része legyen. Ennek meghatározásához a 18. század végén két francia csillagász, Jean-Baptiste Delambre és Pierre Méchain végzett méréseket Barcelona és Dunkerque között. A munkájuk nem volt veszélytelen: Delambre-t majdnem megtámadták a mérések során használt zászlók miatt, míg Méchain kalózok elől is menekülni kényszerült. Végül azonban sikeresen befejezték a felmérést.
Az eredmények alapján a 18. század végén elkészült az első platina méteretalon, amely hosszú ideig a méter hivatalos alapja volt. Ezek a méterrudak később nemzetközileg is elterjedtek, és több ország ? köztük Magyarország ? is kapott saját etalont a 19. század végén.
A tudomány fejlődésével azonban egyre pontosabb meghatározásra volt szükség. Ebben jelentős szerepet játszott a magyar fizikus, Bay Zoltán, aki azt javasolta, hogy a métert ne egy fizikai tárgyhoz, hanem egy természeti állandóhoz kössék. Az ő elképzelése alapján 1983-ban új definíció született: a méter az a távolság, amelyet a fény vákuumban a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt tesz meg.
Ez a meghatározás ma is érvényes, kisebb pontosításokkal. Ennek köszönhetően a méter már nem egy változó fizikai tárgyhoz, hanem a fény állandó sebességéhez kapcsolódik, ami sokkal megbízhatóbb és univerzálisabb alapot ad a mérésekhez. Így a mindennapok egyszerű mértékegysége mögött egy izgalmas történet és komoly tudományos háttér áll.
forrás: player.hu
