Az SOS-jelzés a világ egyik legismertebb segélykérő jele, amelynek jelentését szinte mindenki felismeri. Morzekódban így hangzik: három rövid, három hosszú, majd ismét három rövid jel (? ? ? ? ? ? ? ? ?), ami egyszerűsége miatt könnyen felismerhető és továbbítható.
Bár sokan úgy gondolják, hogy az SOS a ?Save Our Ship(s)? rövidítése, valójában nem egy betűszóról van szó. A jelzést azért választották, mert a morzeábécében ez az egyik legegyértelműbb mintázat: összesen kilenc jelből áll, ritmusa pedig annyira jellegzetes, hogy szinte lehetetlen összetéveszteni más üzenetekkel.
Az SOS-t hivatalosan az 1906-os berlini rádiókonferencián tették meg egységes vészjelzéssé, de igazán a Titanic katasztrófa után terjedt el világszerte. Korábban többféle segélykérő kód létezett, például a CQD, amely eredetileg általános rádiós hívásból alakult ki, majd a ?veszély? jelentéssel egészült ki. Ezek használata azonban nem volt egységes, ezért volt szükség egy mindenki által elfogadott jelzésre.
Az SOS első sikeres alkalmazása 1909-ben történt, amikor az SS Slavonia utasszállító hajó bajba került az Azori-szigetek közelében. A leadott vészjelzésnek köszönhetően minden utast sikerült megmenteni.
Összességében az SOS nem a jelentése, hanem a praktikus, könnyen felismerhető formája miatt vált a világ legismertebb segélykérő jelévé.
forrás: player.hu
