Könyv vagy csak egy betondarab? A kutatók évek óta próbálják megfejteni a Betonbuch titkát, de eddig nem jártak sikerrel.
Wolf Vostell, német képzőművész az 1960-as és 1970-es évek művészeti mozgalmainak aktív résztvevője volt, többek között a fluxus irányzatát is képviselte műveivel. Vostell rendhagyó munkái sokszor a beton különböző felhasználási módjai körül forogtak. A művész 1971-ben megírta Betonierungen című könyvét, ami tulajdonképpen egy 26 lapos katalógus volt a tervezett és gyakran valóságtól teljesen elrugaszkodott betonművekről, többek között egy város és egy felhő betonba öntéséről.
A Betonierungen hivatalos megjelenése azonban a szokatlan formában zajlott le, mivel Vostell úgy döntött, rendhagyó művészetének szellemében felrúgja a hagyományos könyvkiadás szabályait is és a katalógusokat betonba zárja.
Ezeket a betontömböket Betonbuchnak (betonkönyv) nevezte el és 100 példányt készített el belőlük. A sajátos alkotások nem túl olvasmányosak, mivel semmilyen módon nem lehet őket kinyitni – a bennük lévő tartalomhoz csak akkor lehetne hozzáférni, ha külső betonburkolat összetörne, de ez tulajdonképpen a könyv megsemmisülésével járna, vagyis a Betonbuch eredeti formájában nem létezne tovább. És van még egy bökkenő: nem lehet tudni, hogy Vostell Betonierungenje valóban a burkolat alatt rejtőzik-e. Lehetséges, hogy a művész nem is rakott semmit a tömbökbe, megtréfálva a következő nemzedékeket, akik nagy becsben tartják az alkotásait vagy esetleg tényleg ott vannak a katalógusok, de lapjaik már régen szétfoszlottak a rájuk kerülő nedves betontól? A rejtély fél évszázada vár a megoldásra.
A Betonbuchok egyik példánya, a 83-as darab, nyolc évvel ezelőtt került egy kiállítás alkalmával a Chicagói Egyetem tulajdonába, ahol a könyvtár kollekciójáért felelős Patti Gibbons, munkatársaival együtt elhatározta, hogy végére jár az ügynek. Mivel a könyvet értelemszerűen nem akarták egyszerűen összezúzni, ezért más, kevésbé invazív módszerekhez folyamodtak és megpróbálták ultrahangos és röntgenvizsgálatokkal felfedni a tartalmat. A kilenc kilós Betonbuch 34x25x4,5 cm méretű és a vastagsága miatt ezek a metódusok nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a segítségükkel átlássanak a könyv „borításán”.
A röntgenfelvételek annyit kimutattak, hogy a felső réteg alatt fémháló található,
de arra nem derült fény, hogy a rács a Betonierungen védelmére vagy csak a betonstruktúra stabilizálására szolgál.
A Chicagói Egyetem munkatársai azonban nem adták fel egykönnyen a nyomozást és 2022-ben egy olyan intézményhez fordultak segítségért, ahol a kutatók nem gyakran foglalkoznak könyvvizsgálattal vagy művészettel, viszont annál tapasztaltabbak a röntgensugarak kezelésében. Az amerikai Argonne Nemzeti Laboratórium ad otthont a világ egyik legerőteljesebb röntgensugár-forrásának az APS (Advanced Photon Source, fejlett fotonforrás) létesítményben, ahol a sugarakat rendszerint fizikai kutatások során használják. Sok más eredmény mellett itt sikerült először röntgen felvételt készíteni egy önálló atomról, mikor tavaly az úgynevezett SX-STM technikával megfigyelték egy vasatom röntgenjeleit. A kutatók abban reménykedtek, hogy a laboratóriumban található berendezésekkel a könyv nyitját is meglelhetik.
Az APS egyik eszközével, a 6-BM nyalábbal röntgendiffrakció révén térképezték fel a betonkönyvet papír és más anyagok után kutatva. Mivel a Betonierungennek létezik nem betonba zárt változata is, ezért az eredeti katalógust beszkennelve és megvizsgálva hasonló jellemzők után kutattak a betontömb belsejében is. A vizsgálat napokig tartott és referenciaként egy másik, papírt tartalmazó betontömböt is megröntgeneztek, hogy kiderüljön, valóban lehetséges-e ezzel a technikával a katalógust kimutatni. A kutatók fel is fedeztek néhány érdekes nyomot, többek között buborékokat, de a betonkönyvvel nem volt szerencséjük: a Betonbuch minden erőfeszítés ellenére megőrizte fél évszázados titkát.
A konkrét művet, azaz a Betonierungent nem sikerült megtalálniuk a 83-as példányban.
Az APS egyik eszközével, a 6-BM nyalábbal röntgendiffrakció révén térképezték fel a betonkönyvet papír és más anyagok után kutatva. Mivel a Betonierungennek létezik nem betonba zárt változata is, ezért az eredeti katalógust beszkennelve és megvizsgálva hasonló jellemzők után kutattak a betontömb belsejében is. A vizsgálat napokig tartott és referenciaként egy másik, papírt tartalmazó betontömböt is megröntgeneztek, hogy kiderüljön, valóban lehetséges-e ezzel a technikával a katalógust kimutatni. A kutatók fel is fedeztek néhány érdekes nyomot, többek között buborékokat, de a betonkönyvvel nem volt szerencséjük: a Betonbuch minden erőfeszítés ellenére megőrizte fél évszázados titkát.
A konkrét művet, azaz a Betonierungent nem sikerült megtalálniuk a 83-as példányban.
forrás: raketa.hu
