Mai legjobb tudomásunk szerint a mechanikus fogaskerekeket valamikor Kr.e. 300 körül fedezték fel az Alexandriában élő görög mechanikusok.
De mint kiderült, az Issus coleoptratus azaz fa-pajzsoskabóca néven ismert három milliméter hosszú ugráló rovar ránk vert pár millió évet, ami ezt a találmányt illeti. Malcolm Burrows és Gregory Sutton, az Egyesült Királyság Cambridge-i Egyetemének biológusai felfedezték, hogy a fajok fiataljainak fogaskerekeik vannak, amely rögzíti a hátsó lábaikat, lehetővé téve, hogy mindkét függelék pontosan ugyanabban a pillanatban forduljon el, amitől az apró lény előre ugrik.
A tudósok a Science tudományos folyóiratban tették közzé felfedezésüket, véleményük szerint ez az első funkcionális fogaskerékrendszer, amelyet valaha felfedeztek a természetben. Burrows és Sutton elektronmikroszkópokat és nagysebességű videofelvételeket használt a fogaskerék létezésének felfedezéséhez és pontos funkciójának meghatározásához.
Az eredmények alapján azt állítják, hogy a fogaskerekek oka a koordináció: az ugráshoz a rovar mindkét hátsó lábának, egy időben, előre kell lendítenie az állatot. A fogaskerekek a rovarok hátsó lábainak combtövén találhatóak (a trochantera néven ismert szegmenseken), és 10?12 kúpos fogat tartalmaznak, amelyek mindegyike kb. 80 mikrométer (avagy a méter 80 milliomod része) méretű. Az összes vizsgált rovarban mindkét hátsó lábon azonos számú fog volt található, a fogaskerekek pedig szorosan össze voltak zárva. A fogaknak még tisztán forduló ívei is vannak az alapjuknál, ami az ember által készített mechanikus fogaskerekeknél is kötött forma, mivel ez, az idővel csökkenti a kopást.
A legérdekesebb rejtély viszont az a tény, hogy ugyanazon rovarfaj felnőttjeinek nincs semmiféle fogaskerekük, mivel a fiatal példányok – a nimfák – az utolsó vedlés után már nem növesztik újra az elveszített fogaskereket, és ráadásul a felnőtt lábakat egy másik mechanizmus szinkronizálja (a kiálló részek mindkét hátsó lábtól kinyúlnak, és működésbe hozzák a másik lábat.)
Burrows és Sutton azt feltételezi, hogy ez a fogaskerekek törékenységével magyarázható: ha egy fog eltörne egy felnőtt rovarban, vedlés híján már nem tudná újranöveszteni, és ez korlátozná a hatékonyságát. A nimfák számára ez nem olyan nagy probléma, hiszen felnőtt koruk előtt többször is vedlenek és új fogaskerekeket is növesztenek.
forrás: raketa.hu
